MDMA útmutató

Általános információk

Az MDMA, más néven ecstasy vagy Molly egy pszichoaktív anyag, amely jelentős figyelmet kapott a hangulatra és az érzékelésre gyakorolt egyedi hatásai miatt. Kémiailag a 3,4-metiléndioximetamfetamin nevet viseli, az MDMA az amfetaminok osztályába tartozik, és először 1912-ben szintetizálta a német Merck gyógyszergyár. Eredetileg potenciális terápiás alkalmazások céljából fejlesztették ki, pszichoaktív tulajdonságait azonban csak az 1970-es években kezdték el vizsgálni, amikor is népszerű szabadidős drogként jelent meg.

MDMA-hidroklorid-kristályok

Az MDMA 1980-as és 1990-es évekbeli felemelkedése egybeesett a rave- és éjszakai klubkultúra általi elfogadásával, ahol hírhedtté vált arról, hogy képes fokozni az érzékszervi élményeket, elősegíteni az empátia érzését és megkönnyíteni az interperszonális kapcsolatokat. A szabadidős felhasználás mellett azonban az MDMA-t potenciális terápiás előnyei miatt is tanulmányozták, különösen pszichoterápiás környezetben, mivel képes csökkenteni a félelmet, valamint elősegíteni a bizalmat és az intimitást.

Potenciális terápiás felhasználási lehetőségei ellenére az MDMA rekreációs célú népszerűsége fokozott szabályozási ellenőrzéshez vezetett, ami azt eredményezte, hogy számos országban, köztük az Egyesült Államokban is az I. jegyzékben szereplő ellenőrzött anyagként sorolták be. Ez a besorolás tükrözi a nagy visszaélési potenciált, az elfogadott orvosi felhasználás hiányát és a kapcsolódó biztonsági aggályokat. Mindazonáltal a folyamatban lévő kutatások továbbra is vizsgálják az MDMA terápiás potenciálját, különösen a poszttraumás stressz zavar (PTSD) és más mentális egészségügyi állapotok kezelésében.

Az MDMA kémiai tulajdonságai

Az MDMA, tudományos nevén 3,4-metiléndioximetamfetamin, jellegzetes kémiai szerkezettel büszkélkedhet, amely meghatározza farmakológiai hatásait és a szervezeten belüli kölcsönhatásait.

Alapvetően az MDMA-t szubsztituált amfetaminok közé sorolják, és szerkezeti hasonlóságokat mutat mind az amfetaminokkal, mind a fenetilaminokkal. Molekulaszerkezete fenetilamin gerincet tartalmaz, metiléndioxi gyűrű szubsztitúcióval, ami egyedülállóvá teszi a pszichoaktív vegyületek között.

Az MDMA kémiai szerkezete

Kémiai szempontból az MDMA elsősorban szerotonerg szerként viselkedik, hatását az agyban található szerotoninreceptorokkal való kölcsönhatások révén fejti ki. Ez a mechanizmus a szerotonin visszavétel gátlásával és a szerotonin felszabadulás elősegítésével jár, ami az extracelluláris szerotoninszint növekedéséhez vezet. Ez a szerotonin-aktivitás megugrása áll az MDMA számos pszichoaktív hatásának hátterében, beleértve a fokozott hangulatot, az érzelmi empátiát és az érzékszervi érzékelést.

Szerotonerg hatásain kívül az MDMA más neurotranszmitter-rendszereket, például a dopamint és a noradrenalint is modulálja. A dopamin és a noradrenalin felszabadulásának elősegítésével az MDMA az eufória, a fokozott energia és a fokozott izgalom érzését váltja ki. Ezek a kölcsönhatások hozzájárulnak az MDMA megerősítő tulajdonságaihoz és a visszaélési potenciáljához.

Az MDMA fizikai tulajdonságai

Az MDMA-nak határozott fizikai tulajdonságai vannak, amelyek segítik az azonosítását és jellemzését, beleértve az olvadáspontját és az oldhatóságát.

Tiszta formájában az MDMA jellemzően kristályos hidroklorid-só fehér por formájában jelenik meg, olvadáspontja 147 és 153 °C (297 és 307 °F) között mozog. Az MDMA-foszfát olvadáspontja 184-185 °C. Ez az olvadáspont jelenti azt a hőmérsékletet, amelyen az MDMA szilárdból folyékony állapotba megy át. Atisztaság és a kristályszerkezet eltérései azonban némileg megváltoztathatják ezt a hőmérsékleti tartományt.

Ami az oldhatóságot illeti, az MDMA korlátozottan oldódik vízben, de jól oldódik szerves oldószerekben, például etanolban, metanolban és kloroformban.

• CAS-szám: 42542-10-9;
• Hivatalos név: 3,4-Metilén-dioxi-metamfetamin;
• Szinonimái: 3,4-MDMA; Ecstasy (E, X, XTC); midomafetamin; Molly; Mandy; Pingers; Pingas;

MDMA szintézisének módjai

Az MDMA szintézisére számos módszer áll rendelkezésre különböző köztitermékeken keresztül. A Merck szabadalmában leírt eredeti MDMA-szintézis a szafrol 1-(3,4-metiléndioxifenil)-2-bromopropánná brómozását, majd ennek az adduktnak a metil-aminnal való reakcióba hozását foglalja magában. A legtöbb MDMA-t MDP2P (3,4-metiléndioxiilfenil-2-propanon) mint prekurzor felhasználásával szintetizálják. Az MDP2P-t viszont általában piperonálból, szafrolból vagy izoszafrolból szintetizálják. Az egyik módszer a szafrol izomerizálása izoszafrollá erős bázis jelenlétében, majd az izoszafrol oxidálása MDP2P-vé. Egy másik módszer a Wacker-eljárást használja a szafrol közvetlen oxidációjára az MDP2P köztitermékké palládium katalizátorral. Az MDP2P intermedier előállítása után reduktív aminálással racém MDMA-t (az (R)-MDMA és az (S)-MDMA egyenlő arányú keveréke) kapunk .

Amíg az MDP2P a PMK-glicidátokból való kinyeréssel egyre elérhetőbbé vált, a következő módszerek népszerűségre tettek szert a kládkémikusok körében.

Például az MDMA szintézis az N-metilformamid (NMF) adduktján keresztül. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy elkerüljük a metilamin prekurzor, amely lehet a rossz hozzáférést.

Lehetőség van arra is, hogy ezt a szintézist LAH redukcióval végezzék el:

Az MDP2P NaBH4 reduktív aminációja valójában jobb, mint a titkos kémiában használt összes többi gyakori útvonal, és ez a módszer lehetővé teszi az MDMA szintézis skálázását, ellentétben az alumínium-amalgám redukcióval. A módszer meglehetősen egyszerű, nem igényel drága berendezéseket. A reakcióelegyet érintő eljárások egyszerűek és hatékonyak. Ez a módszer nagyon hasznos az MDMA nagyüzemi előállításához, és nagy hozamot (90%+) biztosít.

Viszonylag gyorsan képződik az imin, és az imin gyorsan redukálódik. A keton nem redukálódik másodlagos alkohollá. Hasonló reakciókban az imin (Schiff-bázis) képződése során keletkező vizet az imin redukciója előtt szárítósóval, vagy molekulaszűrőkkel, vagy toluol oldószerként való alkalmazásával eltávolítják a reakcióból, így a víz és a toluol azeotrópot képez.

Az MDMA minőségi vizsgálatai

A Marquis-reagens lilás-fekete színt ad az MDMA-val.

MDMA hatásai és adagolása

AzMDMA használata néhány nappal a szájon át történő beadás előtt kezdődik. Először is, teljes fizikai és mentális jólétben kell lennie, nem lehet akut vagy kritikus állapotban. Nem ajánlott a használata, ha a közelmúltban pszichológiai traumát élt át. Nem szabad (ideális esetben) semmilyen kezelés alatt állnia. A használat előtt 4-5 nappal el kell kezdeni a protonpumpa-gátló csoportba tartozó gyógyszerek szedését megelőző adagokban (általában napi 20 mg omeprazol); alfa-lipinsav napi 600 mg-os adagban; multivitamin kúrát kell kezdeni (B- és C-vitamin kötelező bevitelével); omega-3 zsírsavak az utasításoknak megfelelően; vagy vásárolhat speciális keverékeket, amelyek tartalmazzák a fenti anyagokat (beleértve az acetil-L-karnitint, a CoEnzyme Q10-et, a C-vitamint, az E-vitamint); előre töltse fel magát elegendő vízzel (lehetőleg klorid-bikarbonát-nátrium, mint a Gatorade és így tovább). Az étkezéseket legkésőbb két órával korábban kell elfogyasztani; az étel minőségi összetevője legyen mérsékelt, nagy mennyiségű hús és zsír nélkül (megelőzés céljából ajánlott az exogén enzimek amiláz, proteáz és lipáz szedése) a hasnyálmirigy problémáinak elkerülése érdekében. A legtöbb esetben ajánlott követni az "MDMA-használat előtti premedikáció" algoritmusát: 4 órával az MDMA bevétele előtt: 2 g gyömbér; 3 órával előtte 500 mg ALCAR (acetil-L-karnitin), 500 mg C-vitamin; 2 órával előtte semmi; 1 órával előtte 2 g gyömbér és opcionálisan - 1 tabletta (100 mg) magnézium MDMA-val, 300 mg ALA (alfa-liponsav ccid), 500 mg C-vitamin; 1 órával az MDMA bevétele után: 300 mg ALA, 500 mg ALCAR; 2 óra 300 mg ALA után, fakultatív - 1 tabletta (100 mg) magnézium; 3 óra 300 mg ALA, 500 mg C-vitamin; 4 óra 300 mg ALA után; 5 óra 300 mg ALA, 500 mg ALCAR; 6 óra 300 mg ALA, 500 mg C-vitamin; 7 óra 300 mg ALA után. Vannak anekdotikus beszámolók arról, hogy az 5-HTP szedése az MDMA használatát követő éjszakákon segíthet csökkenteni a comedown-t. Vannak olyan anekdotikus beszámolók is, amelyek szerint az EGCG 5-HTP-vel együtt történő szedése hatékonyabbá teszi a comedown csökkentését. Egyik ajánlást sem támasztják alá erős bizonyítékok. Van némi bizonyíték arra, hogy az 5-HTP prekurzora előnyös lehet a memóriával kapcsolatos feladatokban a volt MDMA-használóknál, így ha Ön nagymértékű felhasználó vagy kevésbé biztonságos gyakorlatot követ (pl. ismételt adagolás, gyakori használat, nagyobb adagok), érdemes lehet megfontolni az 5-HTP szedését az MDMA használata után egy hétig, az MDMA ülés utáni éjszakától kezdve. A zöldtea-katechinek (azaz az EGCG és az EGC) hozzáadása segíthet. Biztonsági okokból javasolja, hogy az MDMA fogyasztását követő 24 órán belül kerüljük az 5-HTP szedését. Csak pozitív környezetben fogyasszon MDMA-t, hogy minimálisra csökkentse a negatív élmény esélyét. Otthon lenni sokkal élvezetesebb lehet, mint kint lenni. Olyan furcsa lehetsz, amilyen akarsz, anélkül, hogy elítélnének, irányíthatod a zenét, táncolhatsz, aztán megállhatsz, leülhetsz és beszélgethetsz, mert nem túl hangos, nincsenek körülötted agresszív emberek, akik miatt kényelmetlenül érezheted magad stb. Bónuszként az MDMA általában biztonságosabb egy házban, mint egy klubban: az otthonlét lehetővé teszi, hogy gyakran tarts hűsítő szüneteket, könnyen beveheted a táplálékkiegészítőidet, és azt jelenti, hogy könnyen juthatsz elektrolit tartalmú folyadékokhoz. Ne legyél olyan emberekkel, akik miatt kényelmetlenül érzed magad, és fontold meg, hogy kerüld a józan embereket, akiket nem ismersz. Élvezetesebb lehet elkerülni a részeg embereket, még akkor is, ha ismered őket.

Természetesen nem ajánlott az MDMA-t más szerekkel együtt használni, azonban ettől függetlenül tanulmányozni kell a szerek kölcsönhatási táblázatát. Az MDMA adagjának más pszichoaktív anyaggal való együttes használat esetén 25-50%-kal kisebbnek kell lennie, mint a kezdeti. Az MDMA dózisának kiszámítását kizárólag e képlet alapján kell elvégezni: 1,54 mg/kg, az adagtól függően különböző kívánatos és különböző súlyosságú nemkívánatos hatások, a szerotonin-szindróma és egyéb szövődmények kockázata lehet. Az MDMA minimális dózisa 50-90 mg között mozog, ami minimális kockázattal jár. A legtöbb felhasználó számára ajánlott közepes adag 75 és 125 mg között mozog. A nagy dózis 150 és 200 mg között mozog, a 200 mg-ot meghaladó dózisok veszélyesnek minősülnek. Ha ujjal mártogatós por: ideális esetben váltsunk át mérlegelt adagokra, de ha ez nem megy, akkor használjuk a "crush, dab, wait"-t. Ha tablettát használunk, és még nem vettünk be tablettát pontosan ebből a tételből, kezdjük felével, vagy kevesebbel. Az alacsony dózisok különösen fontosak lehetnek az első néhány használat során, mivel előfordulhat, hogy tudtodon kívül olyan egészségi állapotod van, mint a malignus hipertermia, amely veszélyesebbé teszi az MDMA-t. Egy tanulmány szerint az MDMA kívánatos hatásai 81-100 mg közötti dózisoknál maximalizálódnak, a nemkívánatos hatások pedig minimalizálódnak. Ha nem vagy hajlandó ezeket az adagolási irányelveket alkalmazni, kérjük, különösen ügyelj arra, hogy barátaid tisztában legyenek a hőguta és a hőkimerülés jeleivel, és fokozottan ügyeljenek a hűvösség megőrzésére. Az ecstasy szájon át történő beadása után a hatások kezdete 20-40 perc között van (az ecstasy típusától, a használat előtt elfogyasztott étel mennyiségétől és egyéb tényezőktől függően). A hatások időtartama 3-5 óra között mozog, az utóhatások 24 órán belül is fennmaradhatnak. Az MDMA kristályok intranazális használata esetén a hatások kezdete 5-10 perc után jelentkezhet, és a használat óta eltelt 2 órában éri el a csúcspontját, a hatások időtartama körülbelül 3 óra, 60 perc után csökkenő tendenciával. Miközben a használat során élvezni kell az MDMA hatását, nem szabad megfeledkezni az állapotod megfigyeléséről sem (de ne akadj fenn rajta). A használat során elegendő klorid-bikarbonát-nátrium vizet kell inni, a mennyiségnek óránként 250 ml-nek kell megfelelnie (ihatsz például Gatorade-ot). Aktív fizikai aktivitás esetén a szájon át bevitt víz mennyisége óránként kb. 500 ml legyen (de semmiképpen sem több!). A fizikai aktivitás azonban szigorúan nem ajánlott, mert jelentősen növeli a mellékhatások és az akut állapotok kockázatát. Vegye figyelembe, hogy a szájon át történő vízfogyasztás mennyisége 5 óra elteltével csökken, és óránként 150 ml lesz. A nagy mennyiségű víz szintén negatívan befolyásolhatja az általános szomatikus állapotot. A szervezetének a használat után pihenésre van szüksége. A nemkívánatos utóhatások csökkentése érdekében kis dózisú nyugtatókat (pl. 1 mg alprazolam ellenjavallat hiányában) és alacsony terápiás dózisú béta-blokkolók; aludni kell (ideális esetben - éjszaka 8 órán át); a nap másik részét pihenésre, helyreállításra és a világba való "visszatérésre" kell fordítani; nem ajánlott autóvezetés és munka az utazás alatt és az azt követő napon; nem ajánlott nagy mennyiségű étel fogyasztása az azt követő napon, könnyű étkezés ajánlott. Bár a kutatások nem adtak végleges választ arra, hogy az MDMA függőséget okoz-e, minden bizonnyal vannak még olyan emberek, akiket aggaszt az MDMA saját vagy egy szerettük MDMA-használata. Ez különösen fontos lehet olyan MDMA-használat esetén, amely különösen szuboptimális - pl. nagy dózisok, havi 3x-nál gyakrabban történő használat, különösen nem biztonságos vagy forró környezetben történő használat, stb. Nem ajánlott az MDMA-t havonta 3 alkalomnál többször használni (ideális esetben 6 hónap alatt legfeljebb egyszer), mivel az MDMA hatásmechanizmusát figyelembe véve a neurotranszmitterek (főként a szerotonin) kimerülését okozza, ami depressziós tünetekkel és egyéb hosszú távú utóhatásokkal jár. Az ecstasyt különleges alkalmakra kell tartogatni, és takarékosan kell használni. Az anyag gyakori használata csökkenti a hatékonyságát és toleranciát okozhat.

Az MDMA farmakológiája

Az MDMA elsősorban a három fő monoamin neurotranszmitter, a szerotonin, a noradrenalin és a dopamin felszabadítójakénthat a nyomelem-amin-asszociált 1-es receptoron (TAAR1) és a vezikuláris monoamin-transzporter 2-n (VMAT2) keresztül. Az MDMA monoamin-transzporter szubsztrát (azaz a dopamin (DAT), noradrenalin (NET) és szerotonin (SERT) transzporterek szubsztrátja), lehetővé téve, hogy a monoaminerg neuronokba ezeken a neuronmembrán transzportfehérjéken keresztül jusson be. Azáltal, hogy monoamin-transzporter szubsztrátként viselkedik, az MDMA kompetitív visszavétel-gátlást okoz a neuronális membrántranszportereken, versenyezve az endogén monoaminokkal a visszavételért.

Az MDMA mindkét vezikuláris monoamin-transzportert (VMAT) gátolja, amelyek közül a második (VMAT2) nagymértékben expresszálódik a monoamin neuronok vezikuláris membránjain belül. A monoaminneuron belsejében az MDMA VMAT2-gátlóként és TAAR1-agonistaként hat. A VMAT2 MDMA általi gátlása a fent említett monoamin neurotranszmitterek megnövekedett koncentrációját eredményezi a neuron citoszoljában. A TAAR1 MDMA általi aktiválása proteinkináz jelátviteli eseményeket indít el, amelyek aztán foszforilálják a neuron kapcsolódó monoamin-transzportereit.

Ezt követően ezek a foszforilált monoamintranszporterek vagy megfordítják a transzport irányát - azaz a neurotranszmittereket a sejt belsejéből a szinaptikus hasadékba szállítják -, vagy visszahúzódnak a neuronba, illetve a neurotranszmitterek beáramlását és nemkompetitív visszavétel-gátlást eredményeznek a neuronmembrán transzportereinél.Az MDMA tízszer nagyobb affinitással rendelkezik a szerotonin transzporterek felvétele iránt, mint a dopamin és noradrenalin transzporterek, és következésképpen elsősorban szerotonerg hatású.

Az MDMA gyenge agonista aktivitással rendelkezik a posztszinaptikus szerotoninreceptorokon, az 5-HT1 és 5-HT2 receptorokon is, és hatékonyabb metabolitja, az MDA valószínűleg fokozza ezt a hatást. A kortizol, a prolaktin és az oxitocin mennyiségét a szérumban az MDMA növeli.

Ezenkívül az MDMA mindkét szigma receptor altípus ligandja, bár hatékonyságát ezeken a receptorokon és az általuk játszott szerepet még nem sikerült tisztázni.

MDMA tárolása

Az MDMA megfelelő tárolása alapvető fontosságú a hatékonyságának megőrzése és a lebomlás megelőzése érdekében. Hűvös (5-8°C), száraz helyen, közvetlen napfénytől és nedvességtől védett helyen kell tárolni. Ezenkívül a véletlen lenyelés megelőzése érdekében a gyermekek és háziállatok elől elzárva kell tartani.

Következtetés

Összefoglalva, az MDMA kémiai tulajdonságai, beleértve molekuláris szerkezetét és farmakológiai hatásait, hozzájárulnak pszichoaktív tulajdonságaihoz és élettani kölcsönhatásaihoz. Potenciális terápiás előnyei ellenére szabadidős használata számos országban szabályozási ellenőrzéshez és az I. jegyzékben szereplő ellenőrzött anyagként való besoroláshoz vezetett. A folyamatban lévő kutatások a terápiás potenciálját vizsgálják, különösen a PTSD kezelésében. Az MDMA szintézisének, fizikai és kémiai tulajdonságainak, hatásainak és farmakológiájának ismerete a beavatkozások, az ártalomcsökkentési stratégiák és a szabályozási intézkedések alapjául szolgál.

Bibliográfia

• Coates, J., és Reffner, J., "Visualization of Micro-ATR Infrared Spectroscopy", Spectroscopy, Vol. 14, #4, April 1999.
• Clarke, E.G.C., Isolation and Identification of Drugs, 2. kiadás, The Pharmaceutical Press, 1986.
• Galichat, Laurent Y., Clarke's Analysis of Drugs and Poisons, 2. kötet, 1256. o., Pharmaceutical Press, 2004.
• Budavari, S., The Merck Index, 13. kiadás, Merck and Co., Inc., 2001.
• http://en.wikipedia.org/wiki/3,4-methylenedioxymethamphetamine
• https://psychonautwiki.org