Ha a pszeudoefedrinből indulunk ki, és gondosan dolgozunk a pH-t tesztelve, akkor nem racém keveréket, hanem a tiszta enantiomert kell kapnunk, a -d szerintem.
A pH megváltoztatásával csak két esetben dolgozol:
1) a szabad bázis elválasztása az oxidáló elegyből (dikromát 0,25N).
2) a hidroklorid só előállításakor.
Az 1) esetben könnyű nem túl magasra emelni a pH-t, mert amikor az oxidált elegyet sötét, tiszta oldatból tejeskávé színűre (sötétbarna zavaros, a mágneses keverő kikapcsolásakor látható szabadbázis cseppekkel). Amúgy sem 12 fölött, az univerzális papír kékje.
A 2) pontban kicsit nehezebb, és nagyon óvatosan kell eljárni, többször tesztelve a papírral, elkerülve a mélyvörös terület elérését. A HCL oldat hozzáadásakor nyilván alacsony a pH, de a sókészítésnél nagyon gyorsan emelkedik.
Gyakorlatilag a víz elpárolgásakor nem kell érezni a HCl szagát, legalábbis csak enyhén.
Ez azért van, mert az efedrin oxidálása a két sztereocentrumból csak az izopropil helyzetben lévő marad, és ez megtartja az eredeti konfigurációt, ha nem lépi túl a bázissal és savval való munkát.
Még a dikromáttal történő oxidáláshoz is H2SO4-ot kell hozzáadni, de a dikromát működéséhez szükséges mennyiséget, és nem többet.
Ha a 0,25N-nel dolgozik, akkor gyanú nélkül megvásárolhatja, mivel ez a koncentráció a COD meghatározásához, amelyet széles körben használnak az analitikai kémiában.