Benzodiazepin nyugtatók és injekciós ópiátok
Abenzodiazepin nyugtatók, amelyeket általában "benzóként" emlegetnek, a pszichoaktív gyógyszerek egy osztálya, amelyeket elsősorban nyugtató (szedatív) és szorongáscsökkentő (anxiolitikus) hatásuk miatt használnak. Úgy fejtik ki hatásukat, hogy fokozzák a gamma-aminovajsav (GABA) nevű neurotranszmitter hatását, amely gátolja az agyi aktivitást.
A benzodiazepinek a GABA-A receptor specifikus helyeihez kötődnek, növelve a receptor GABA iránti affinitását. Ez a kloridionok fokozott beáramlását eredményezi az idegsejtekbe, így azok kevésbé tüzelnek. Az általános hatás az agyi aktivitás csillapítása, ami nyugtató hatást vált ki.
Néhány általánosan felírt benzodiazepin:
- Diazepám (Valium): Gyakran használják szorongásos zavarok, izomgörcsök és rohamok kezelésére. Alkoholelvonáskor és bizonyos orvosi beavatkozások előtti premedikációként is alkalmazzák, hogy relaxációt idézzen elő.
- Lorazepám (Ativan): Gyakran írják fel súlyos szorongás rövid távú enyhítésére és nyugtatásra. Használják továbbá altatás előtti szerként és status epilepticus (a folyamatos roham súlyos formája) kezelésére.
- Alprazolam (Xanax): Általában szorongás és pánikbetegség esetén írják fel. Az egyik legismertebb benzodiazepin a gyors hatáskezdet miatt.
- Klonazepám (Klonopin): Elsősorban pánikbetegségek és bizonyos típusú rohamok kezelésére használják. Hosszabb hatástartama miatt kedvelt.
- Temazepám (Restoril): Elsősorban az álmatlanság rövid távú kezelésére használják. Segít az egyéneknek gyorsabban elaludni és tovább aludni.
Az injektálható ópiátok, más néven opioidok, az ópiummákból származó vagy a természetes ópiátok hatásának utánzására szintetizált fájdalomcsillapító gyógyszerek. Ezeket gyakran használják orvosi környezetben súlyos fájdalom kezelésére, különösen akkor, ha a beadás más formái nem elegendőek.
Az opioidok a központi idegrendszer (CNS) specifikus receptoraihoz, elsősorban a mu-opioid receptorokhoz kötődve fejtik ki hatásukat. Amikor ezek a gyógyszerek ezekhez a receptorokhoz kötődnek, gátolják a fájdalom átvitelében részt vevő neurotranszmitterek, például a P-anyag és a glutamát felszabadulását. Ez a gátlás csökkenti a fájdalomjelek továbbítását a perifériás idegrendszerből az agyba. A mu-opioid receptorok aktiválása dopamin felszabadulását is kiváltja az agy jutalomközpontjaiban, ami az e drogokkal kapcsolatos kellemes hatásokhoz vezet.
Gyakori injektálható opiátok
- Morfium: A morfium az egyik legszélesebb körben használt opioid súlyos fájdalom esetén, különösen akut fájdalom esetén, műtét utáni fájdalom esetén és a halálos betegek palliatív ellátásában. Intravénásan (IV), intramuszkulárisan (IM) vagy szubkután (bőr alá) adható. A hatás kezdete gyors, különösen intravénás beadás esetén, gyors enyhülést biztosítva.
- Fentanil: A fentanil egy szintetikus opioid, amely sokkal erősebb, mint a morfium. Gyakran alkalmazzák altatásban, súlyos akut fájdalom esetén vagy rákos betegek krónikus fájdalomcsillapításában.
- A fentanilt intravénásan, intravénásan vagy transzdermálisan (tapaszokon keresztül) lehet beadni. Injektálható formában, hatásossága és gyors hatáskezdetének köszönhetően kórházi körülmények között használják.
- Hidromorfon (Dilaudid): A hidromorfon egy másik erős opioid, amelyet súlyos fájdalom kezelésére használnak, különösen olyan esetekben, amikor a morfium hatástalan vagy mellékhatásokat okoz. A morfiumhoz hasonlóan a hidromorfon is adható intravénásan, intravénásan vagy szubkután. Veseelégtelenség esetén gyakran előnyben részesítik, mivel a morfiumhoz képest kevesebb aktív metabolitot termel.
- Meperidin (Demerol): A meperidint ma már ritkábban használják a neurotoxicitási lehetősége és a más gyógyszerekkel való kölcsönhatások miatt, de történelmileg közepes vagy súlyos fájdalom esetén használták. Intravénásan vagy intravénásan adható, és viszonylag gyorsan kezd hatni, de a morfiummal összehasonlítva rövidebb ideig tart.
A benzodiazepin nyugtatók injekciós ópiátokkal való kombinálása súlyos és életveszélyes hatásokhoz vezethet erős nyugtató és légzésdepresszív tulajdonságaik miatt.
- Alapos nyugtatás: Mind a benzodiazepinek, mind az ópiátok CNS-depresszánsok, azaz lelassítják az agyi aktivitást. Együttesen alkalmazva rendkívüli álmosságot, szédülést és kognitív zavarokat okozhatnak, megnehezítve az ébren maradást vagy a normális működést.
- Légzési depresszió: Ez az egyik legveszélyesebb hatása e gyógyszerek kombinációjának. Mindkét anyag jelentősen lelassíthatja a légzést, ami összetételében hipoxiához (oxigénhiány), légzésleálláshoz és potenciálisan halálhoz vezethet.
- Túladagolási kockázat: A kombináció jelentősen megnöveli a túladagolás valószínűségét. Tanulmányok kimutatták, hogy azoknál az embereknél, akik mindkét típusú kábítószert szednek, sokkal nagyobb a halálos túladagolás kockázata, mint azoknál, akik csak az egyik anyagot szedik. A kockázat különösen nagy, ha a gyógyszerekkel visszaélnek, például az előírtnál nagyobb dózisokat szednek, vagy orvosi felügyelet nélkül használják őket.
- Kóma és halál: Súlyos esetekben az összetett CNS-depresszió eszméletvesztéshez, kómához és halálhoz vezethet. A kockázat fokozódik, ha más depresszánsok, például alkohol is szerepelnek.
- Hosszú távú egészségügyi következmény: Az azonnali kockázatokon túl a két kábítószer együttes hosszú távú használata ronthatja a mentális egészségi állapotot, például fokozódhat a szorongás és a depresszió, és krónikus fizikai egészségügyi problémákhoz vezethet. A két anyagtól való függőség is gyorsan kialakulhat, ami megnehezíti és veszélyesebbé teszi az elvonást.
Mindent összevetve azt javasoljuk, hogy ezt a kombinációt minden körülmények között kerüljük.
Last edited by a moderator: