G.Patton
Expert
- Joined
- Jul 5, 2021
- Messages
- 2,811
- Solutions
- 3
- Reaction score
- 3,081
- Points
- 113
- Deals
- 1
Bevezetés
A Merck-jegyzék a Dimenoxadolt "fájdalomcsillapítóként" sorolja fel, azzal a megjegyzéssel, hogy "a visszaélés hozzászokáshoz vagy függőséghez vezet", ami határozottan arra utal, hogy ez egy ópiát típusú anyag. Ezenkívül az I. jegyzékben szereplő ellenőrzött anyag. Sok más ópiáttal ellentétben a kisebb szerkezeti változások teljesen megszüntetik az ópiát-aktivitást. A benzilsavból (3 ) történő előállítása meglehetősen egyszerű, de meglehetősen kellemetlen vegyi anyagokat, például nátrium-fémet tartalmaz. Vannak nagyon egyszerű szintézislépések, amelyekhez nem szükségesek különleges üvegeszközök vagy ritka reagensek. Abenzilsav (3 ) akereskedelemben kapható B1-vitaminból néhány lépéssel előállítható.
2-(Dimetilamino)etil-1-etoxi-1,1-difenil-acetát-hidroklorid:
Forráspont: 444,5 °C 760 mm Hg-nál;
Olvadáspont: 170-172 °C;
Molekulatömeg: 363,92 g/mol;
Sűrűség: N/D;
CAS-szám: 2424-75-1.
Berendezések és üvegeszközök.
- 2 L, 500 ml és 150 ml-es kerekfenekű lombik;
- 5 ml-es kúpos üveg;
- Reflux kondenzátor;
- Mágneskeverő fűtőberendezéssel;
- Vízfürdő és jég;
- Retortaállvány és bilincs a készülék rögzítéséhez;
- Vákuumforrás;
- Buchner-lombik és tölcsér [kis mennyiségekhez Schott-szűrő használható];
- Laboratóriumi hőmérő (0 °C-tól 100 °C-ig);
- 500 ml x2; 100 ml x3; 50 ml x2 főzőpohár;
- Üvegrúd és spatula;
- 150 ml-es lombik;
- Vákuumos exszikkátor;
- Egy parafa, amely egy kétszer derékszögben meghajlított csövet hordoz;
- Kalcium-klorid cső;
- Rotovap gép;
- Laboratóriumi mérleg (0,005-100 g alkalmas).
- 1 literes elválasztótölcsér;
Reagensek.
- 0,135 g tiamin-hidroklorid (B1-vitamin);
- ~ 200 ml desztillált víz;
- ~515 ml etanol (EtOH abszolút);
- 0,27 mL 3 M nátrium-hidroxid aq oldat (NaOH);
- 0,75 mL benzaldehid;
- 25 mL Koncentrált salétromsav;
- 5 g kálium-hidroxid (KOH);
- 3 mL tionil-klorid (SOCl2);
- 23 g nátriumfém (Na);
- ~ 200 mL Dietil-éter;
- 100 mL aceton;
- 20 g kálium-karbonát (K2CO3);
- 13 g 2-(dimetilamino)-etil-klorid;
- ~50 ml 2N sósav aq oldat (HCl).
Prekurzor szintézis
Benzoin (1)
Oldjunk fel 0,135 g tiamin-hidrokloridot (B1-vitamin) [EGYszerű VÁSÁR] 0,27 ml deionizált (vagy desztillált) vízben egy 5 ml-es kúpos üvegben. Adjunk hozzá 1,2 mL etanolt, és az így kapott oldatot hűtsük le jégfürdőben. Adjunk hozzá lassan, cseppenként 0,27 mL hideg 3 M nátrium-hidroxidot 2-3 perc alatt. Óvatosan forgassuk az injekciós üveget az adalékolás során. Mérjünk ki 0,75 mL benzaldehidet, és adjuk hozzá a reakcióelegyhez. Szereljük fel az üvegre a kondenzátort, és refluxáljuk ~60 °C-on 75-80 percig, vagy zárjuk le a reakcióüveget, és hagyjuk állni legalább 48 órán át. Hűtsük le a reakcióelegyet szobahőmérsékletre. Jégfürdőben hűtve az üvegcsét, csapasszuk ki a benzoint. Gyűjtsük össze a szilárd anyagot vákuumszűréssel, és mossuk ki hideg vízzel .Kristályosítsuk át a benzoint etanolból.
Benzil (2)
Tegyünk 10 g porított benzoint (1) és 25 ml tömény salétromsavat egy 150 ml-es lombikba , amelyhez refluxvíz-kondenzortszereltünk , és melegítsük a lombikot forrásban lévő vízfürdőn. Erre a célra a közvetlenül a kondenzátorhoz illeszkedő, csiszolt üvegnyakú lombik a legalkalmasabb. Ha nem áll rendelkezésre, a lombikot egy parafa (nem gumidugó) segítségével illesszük a kondenzátorhoz, és a vízfürdőn való melegítés során mindkét lombikot szorítsuk a kondenzátorhoz, hogy biztosan rögzítve legyen: a nitrogéngőzök a melegítés során megrohasztják a parafát, és ha csak egy szorítót használunk, a lombik esetleg lecsúszhat a kondenzátorról, vagy az utóbbi a saját súlya alatt oldalra eshet. Folytassuk a fűtést 1,5 órán át, amikor a kristályos benzoin teljesen felváltja az olajos benzil. Ezután öntsük az elegyet egy hideg vízzel teli főzőpohárba, amikor erőteljes keverés hatására az olaj sárga szilárd anyaggá kristályosodik. Ez utóbbit szűrjük le a szivattyúnál, és mossuk át alaposan vízzel, hogy a sav teljesen eltávolodjon. Metilált vagy finomított szeszből kristályosítsuk át. A benzil tiszta sárga kristályokként válik szét, m.p. 95 °C, hozam 9 g.
Tegyünk 10 g porított benzoint (1) és 25 ml tömény salétromsavat egy 150 ml-es lombikba , amelyhez refluxvíz-kondenzortszereltünk , és melegítsük a lombikot forrásban lévő vízfürdőn. Erre a célra a közvetlenül a kondenzátorhoz illeszkedő, csiszolt üvegnyakú lombik a legalkalmasabb. Ha nem áll rendelkezésre, a lombikot egy parafa (nem gumidugó) segítségével illesszük a kondenzátorhoz, és a vízfürdőn való melegítés során mindkét lombikot szorítsuk a kondenzátorhoz, hogy biztosan rögzítve legyen: a nitrogéngőzök a melegítés során megrohasztják a parafát, és ha csak egy szorítót használunk, a lombik esetleg lecsúszhat a kondenzátorról, vagy az utóbbi a saját súlya alatt oldalra eshet. Folytassuk a fűtést 1,5 órán át, amikor a kristályos benzoin teljesen felváltja az olajos benzil. Ezután öntsük az elegyet egy hideg vízzel teli főzőpohárba, amikor erőteljes keverés hatására az olaj sárga szilárd anyaggá kristályosodik. Ez utóbbit szűrjük le a szivattyúnál, és mossuk át alaposan vízzel, hogy a sav teljesen eltávolodjon. Metilált vagy finomított szeszből kristályosítsuk át. A benzil tiszta sárga kristályokként válik szét, m.p. 95 °C, hozam 9 g.
Dimenoxadol-hidroklorid szintézis módja
Benzilsav (3)
Oldjunk fel 5 g benzilsavat (2 ) 15 ml forrásban lévő etanolban egy refluxvíz-kondenzátorral felszerelt kúpos lombikban. Ezután adjunk hozzá 5 g KOH 10 mL vízben oldott oldatát, és az elegyet (amely gyorsan lilás színt kap) forró vízfürdőn kb. 15 percig melegítsük. Hűtsük le és keverjük az oldatot, amelyből a káliumbenzilát finom kristályokban válik le. Szűrjük le a terméket a szivattyúnál, lúgálló szűrőpapírral vagy szinterezett üveg szűrőtölcsérrel. Aszűrőn lévő kristályokat mossuk át kis mennyiségű etanollal a lila szín eltávolítása érdekében, majd alaposan csepegtessük le.
A szabad sav kinyeréséhez oldjuk fel a káliumsót 50 ml hideg vízben, szűrjük le az oldatot, ha egy kis oldatlan maradék marad; és a tiszta oldatot óvatosan forraljuk, miközben híg H2SO4-ot adunk hozzá, amíg a sav elválasztása meg nem történik. Hűtsük le az oldatot, és szűrjük le a benzilsav (3) halvány narancssárga színű kristályait; a szűrőn lévő kristályokat mossuk át kevés forró vízzel, jól csepegtessük le, majd szárítsuk meg exszikkátorban. A nyers sav hozama 4 g. Kristályosítsuk át sok forró vízből. A benzilsavat színtelen kristályokként kapjuk, m.p. 150 °C.
A száraz, porított benzilsavat (3 ) (10 g) egy kúpos lombikba tesszük, amelybe egy parafával ellátott parafa dugót helyezünk, amely egy kétszer derékszögben meghajlított és egy kalcium-klorid csőben végződő csövet hordoz. Tionil-kloridot (3 ml) adunk hozzá, majd az elegyet rázzuk és egy éjszakán át tartjuk. Nagy kristályok képződnek, és kevés benzol-petrol keverékkel történő mosás után m.p. 119-120 °C (bomlás). A hozam 10
Benzilsav-etil-éter (5)
23 g nátriumfémet 450 ml abszolút etanolban feloldottunk, és 123 g (0,5 mol) difenil-klór-ecetsavval (4 ) 2 L RBF-ben vízfürdőn 30 percig melegítettük, majd az alkoholt vákuumban desztilláltuk. A vízben feloldott maradékot éterrel rázattuk, majd savanyítottuk és ismét éterrel ráztattuk. Az étert bepároltuk, és a maradékot, kb. 100 g-ot, etanolbólátkristályosítottuk, így benzilsav-etilétert kaptunk, m.p. 110-111 °C (lit. 114 °C).
23 g nátriumfémet 450 ml abszolút etanolban feloldottunk, és 123 g (0,5 mol) difenil-klór-ecetsavval (4 ) 2 L RBF-ben vízfürdőn 30 percig melegítettük, majd az alkoholt vákuumban desztilláltuk. A vízben feloldott maradékot éterrel rázattuk, majd savanyítottuk és ismét éterrel ráztattuk. Az étert bepároltuk, és a maradékot, kb. 100 g-ot, etanolbólátkristályosítottuk, így benzilsav-etilétert kaptunk, m.p. 110-111 °C (lit. 114 °C).
Dimenoxadol-hidroklorid (6)
25 g benzilsav-etilétert (5 ) 100 ml acetonban 20 g kálium-karbonáttal és 13 g 2-(dimetilamino)-etil-kloriddal 500 RBF-ben 24 órán át vízfürdőn forralva, vízfürdőn forraljuk. Az acetont lepároltuk, a maradékot éter és víz között szétválasztottuk, a lúgos vizes oldatot ismét éterrel ráztattuk, majd az éterrel egyesített oldatot 2N HCl-lel addig extraháltuk, amíg a kivonatok egyértelműen savasak nem lettek. A vizet vákuumban bepároltuk, és a maradékot etanolbólátkristályosítottuk, így kaptuk a 65%-os dimenoxadol-hidrokloridot (6), m.p. 165-166 °C.
25 g benzilsav-etilétert (5 ) 100 ml acetonban 20 g kálium-karbonáttal és 13 g 2-(dimetilamino)-etil-kloriddal 500 RBF-ben 24 órán át vízfürdőn forralva, vízfürdőn forraljuk. Az acetont lepároltuk, a maradékot éter és víz között szétválasztottuk, a lúgos vizes oldatot ismét éterrel ráztattuk, majd az éterrel egyesített oldatot 2N HCl-lel addig extraháltuk, amíg a kivonatok egyértelműen savasak nem lettek. A vizet vákuumban bepároltuk, és a maradékot etanolbólátkristályosítottuk, így kaptuk a 65%-os dimenoxadol-hidrokloridot (6), m.p. 165-166 °C.
Last edited: